Jóni-tojásYoni talk -személyes visszajelzés

Yoni Talk 9. – Az első vaginális orgazmusom

Sokadjára olvasom el ezt a visszajelzést, mert kedves a szívemnek. Leginkább az, hogy egy fiatal nő, hogyan talál vissza önmagához és ahhoz az ősi, női energiához, amivel leszületünk.  Már sokan tudjátok, hogy a Yoni Talk blogsorozat azért indult el, hogy ne csak az én megéléseim olvashassátok, hanem minél több nő megtapasztalásai kerüljenek ki a fénybe, ezzel is segítve egymást. Ebben a részben egy újabb csodálatos nő felfedezéseit olvashatjátok, aki teljes őszinteséggel ír arról, hogyan hasítottódott le a párkapcsolatában a szex és miket indított mindez el.

Szeretném, ha ti is olyan nyíltszívvel fogadnátok ezt, ahogyan én tettem:

Szia,

Nem is tudom, hol kezdjem a történetem … 🙂 

Én vagyok az a lány, akinek az apukája mindig is lányról álmodozott. Születésem pillanatától elkezdve szabadidejét, ha tehette, mindig velem töltötte és sokat játszottunk. Aztán ahogy már “elkezdtem” kislány lenni 7-8 évesen, ez villámcsapásra véget ért. Már nem nézhettem a tv-t hozzábújva és már nem mehettem vele mindenhová. (Nagyon korán érő kislány voltam, 10 éves alig lehettem, amikor elkezdtem menstruálni és 15 éves korom óta sehol nem kértek el tőlem személyit.) Apukámat, aki addig istenként lebegett a szemem előtt elkezdték idegesíteni a “lányos” dolgok, és amíg csak tehette mindenért piszkált. 

Miért szedted ki a szemöldököd? 

Mi ez a körömlakk? 

Minek van hosszú hajad?

Ezt nem csinálhatta velem sokáig, mert 14 éves koromban két külön kontinensre váltunk. Azóta a szüleim nélkül élek a testvéreimmel Magyarországon, talán a legnagyobb szerencsémre. Nem volt könnyű menet, nem mondom.

13 évesen vesztettem el a szüzességem, most 24 éves vagyok. 

Azóta indokolatlanul sok fiúval/férfival volt már szexuális kapcsolatom és pár évvel ezelőtt rájöttem, hogy én magam sem értem, miért?! Miért engedek magamba ennyi mindenkit, úgy hogy ráadásul nem is igazán élvezem a behatolást? A szexnek vannak részei, amit tudtam élvezni, de a behatolás sose volt ilyen. Sosem értettem, számomra a vaginám belseje teljesen érzéketlen volt, teljesen biztos voltam benne hogy ott aztán lehet bármit csinálni, bármeddig, bármilyen mérettel, akkor se fog törtenni semmi orgazmushoz közeli élmény velem.

Másfél éve ismertem meg a páromat, aki egy csodálatos ember és az első férfi az életemben, akivel közös jövőt tervezek. Az első naptól kezdve szerelmesek és boldogok vagyunk egymás mellett.  Ő az első férfi, aki úgy állt a szexhez a párkapcsolatunkban, hogy az is oké, ha épp nem szexelünk, mert nem érzem úgy magam, és az is oké, ha ő nem élvez el, én pedig igen. Nincsenek elvárások, az a lényeg hogy élvezzem. Ettől a hozzáállástól én teljesen zavarba jöttem és nem tudtam vele mit kezdeni, úgyhogy az lett a végeredmény, hogy egyáltalán nem szexeltünk… Sose volt kedvem, és szerettem, hogy dönthettem így, mert elfogadta és sose függött ettől a hozzámállása. Szóval valahogy eltűnt az életünkből, ami azért rettentő furcsa kontraszt volt, hogy szerelmes gerlepár vagyunk a hétköznapokban és 60 éves házasok a hálószobában. Ez indított el igazán az utamon, hogy utána járjak.

Miért is nem akarok én életem szerelmével szeretkezni és egybeolvadni?

Már két éve evickélek az önismeretben és eljött az idő, hogy ez kiterjedjen a szexualitásomra és nőiségemre is. A Comprido Akadémia podcastjait szoktam hallgatni munka közben, és így jutottam el hozzád, és a jóni-tojásokhoz.

Egyik nap elkezdtem gondolkozni, hogy ez nekem is lehetséges. A jónim is lehet érzékeny és okozhat nekem hatalmas örömöket. Egyre többet gondoltam rá, törődtem vele, kényeztettem a gondolataimmal…

Elkezdtem felfedezni és mozgatni az izmaimat. Két hétre rá ahogy ez a folyamat elindult bennem, megrendeltem a jáde jóni-tojást. Másnap reggel alig vártam, hogy a párom elmenjen és nekikezdjek a rituálénak. Csodálatos élmény volt. 🙂 Éreztem mindent, amiben addig biztos voltam, hogy az én vaginám túl “érzéketlen” hozzá. Egy napra rá, életemben először átéltem az első vaginális orgazmusomat, és nem kellett hozzá semmi más csak az ujjaim. Olyan egyszerű volt, úgy nevettem, és csak azt kérdeztem;  Ooh, hát eddig hol voltál, kis barátom? 

Minden olyan természetesen történt, éreztem, hogy mi jó és hol és hogyan kell csinálnom.

Azóta is tűzijátékot élek át minden nap. Úgy érzem, hogy egy folyamat legeslegelején vagyok és élvezem minden percét az előrehaladásnak. Hatalmas kő esett le a szívemről,  amiről azt se tudtam, hogy ott van. Életemben először érzem úgy, hogy lehetek én is olyan nő, akiket csak csodálok, mert bennem is megvan az a gyönyörű, érzéki istennő. 

Érdekes megtapasztalás számomra, hogy az önismereti utak során a szexualitás vagy teljesen elmarad, vagy később csatlakozik csak be. Félelmetes ez az erő, hiszen a szexuális energia az életenergiánk. Én is hosszú éveken keresztül fosztottam meg magam tőle, és csak a szeretkezéseim során engedtem meg, hogy egy kicsikét előbújhasson és megmutathassa magát, holott ha visszaemlékszem a gyerekkoromra, akkor egészen kicsiként is ez volt a hajtóerőm. De sajnos sem a neveltetésünk, sem a társadalmunk nem teszi lehetővé azt, hogy valóban megélhessük a szexualitásunkat, mert még mindig rengeteg szégyen és tabu fonja körül. Azonban ilyen aprónak tűnő, óriási lépésekkel felszínre engedhetjük a bennünk rejlő potenciált, mint ahogyan ez a csodálatos nő is tette; gondolt a puncijára, kényeztette, törődött vele. Sokszor elképzelem, hogy egy olyan világban élünk, ahol mindenki szeretettel van a nemiszerve felé, hiszen életeket teremtünk vele. Néha elképzelem, hogy az emberek szeretettel vannak egész lényük felé, hiszen azáltal tudunk másokat szeretni, ahogyan magunkat megtanuljuk szeretni. 

Köszönöm ezt az őszinte megosztást, amivel elengedem a 2019-es évünket. Remélem, egyszer a tiéd is eljut hozzám. 

Igaz szeretetemmel búcsúztatom ezt az évet, és teljes nyitottságomban fogadom magamba a következőt.

Ölellek,

Barbi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük